Keepin' it simple...
1. UR - Come To Detroit And Get Your Ass Bit '92
Csakhogy ne legyen a dolog egyszerű, kezdjük egy nem egyszerű témával, ami nem is szimplán elektró...
Just for not letting it that simple, let's start with a not easy thing, not even simply an electro stuff...
2. The Martian - The Intruder '92...
Kicsit megpörögnek a csakrák... Az Underground Resistance label egy alkiadóján jelentek meg ezek a The Martian témák (Red Planet), alapvetően inkább acidek és lágyabbak. Ez most nem az.
Let the chakras screw a little... These 'The Martian' stuffs came out on a sublabel of the UR label, called Red Planet. Mostly acid and lighter... Now it isn't.
3. Chaos - Afrogermanic '98
GENGSZTER. Terror. Német, aki elkapott valami detroiti vibe-ot...
AFROGERMANIC
GANGSTARR. Terror. A German, who got some Detroit vibez...
It's AFROGERMANIC
4. Aux 88 - The Flight '96
Piszkos gyémánt Aux 88-éktól. Az Electro/Techno másik oldala... Komoly ez a lemez!
Misty, dirty diamond from Aux 88 guyz. On the flip of Electro/Techno. Serious record...
5. UR - Sweat Electric '9?
Zárásképpen egy igazi kincs ismét az UR háza tájáról. Somewhere In Detroit label, egy újabb alkiadójuk, melyen csupa-csupa finomság található. Jó éjt!
The last one is going to be again from the UR. Another sublabel of them, Somewhere In Detroit, with lotsa goodies... Goodnight!
2010. november 30., kedd
2010. november 26., péntek
Évtizedek között... / Thru decades...
Micsoda botrányt műveltek itt ezek a srácok! "Somewhere In Detroit"... - kezdődik a rejtélyes történet, majd hamar előkerülnek a rosszarcú fiúk, hogy bevezessenek az ELECTRO birodalmába (no meg a technóéba persze...). 1996-ban az Underground Resistance háza táján is, a Drexciya birodalomban is (Stinson side-projektjeire gondolok itt, pl. az Elecktroids-ra) virágzott az újhullámos electro. A legsúlyosabb ebben a darabban az a fíling, amit Aux 88-ék itt közvetítenek, ez a detroiti életérzés; ezek a képek bizony megadják ezt a fílinget keményen. A hely szellemét a róla terjengő városi legendák sötétnek híresztelik, a kihalt utcák és a nagy szegregáltság következtében egy rétegekben szétszakadt társadalom képét festik, ahol a közbiztonság rendkívül alacsony, a bűnözés rendkívül magas - bármikor lelőhetnek a nyílt utcán, mondják. Hogy ez mennyire urbán legenda, nem tudom, de ez a klip adja...
Magáról a zenéről meg, hát ugye, "A NEW BREED OF TECHNO"... "Where frequency soundbeats"... Azok az iszonyat vokóderek. És a beat... No meg a háttérben úszó tekeredő soundscape, vagy sweep, mittudomén, az mintha néhány későbbi underground zenében is felbukkant volna már. Nagyon nagy hangzást produkáltak itt a fiúk.
...és amikor bejön, hogy "Let the music...TAKE CONTROL". Hát let!
What a freakin piece of the underground it is! "Somewhere in Detroit"... - starts the story in the videoclip, and soon, the guys open the scenery to lead you into the world of Electro (and of Techno of course...). In this year, 1996 there was such a new wave of Electro all around the scene, e.g. at the UR label or at the Drexciya realm (I mean the side projects of Stinson, e.g. the Elecktroids. The heaviest thing is the feeling of Detroit coming out from this piece. Looking the pictures I can imagine the urban legend exists, and it's really can be dangerous to just walk in Detroit, since segregation of the city and its society lead to incoherence power, and so a pretty unsafe streetlife, says the urban legend... I don't know how much is it true, but this stuff gives me the feeling. Anyone knows what that big fist is?
And about the music, yes... "A NEW BREED OF TECHNO"... "Where frequency soundbeats"... Those vocoders! And that incredible beat... And listen to that soundscape swirling in the background, or let's say sweep, whatever; such a widely used thing in later electronic/underground music. The guys produced an ultimate sound here.
...and when it comes to this: "Let the music...TAKE CONTROL". Shit, let!
És most lássuk, mi volt tíz évvel ezelőtt: || And now let's see what happened ten years before:
Juan Atkins, aki (kis túlzással) az egyetlen és az összes arc volt a detroiti tánczenei szcénában a 80-as években első bandája, a Cybotron után megalkotta a MODEL 500-at, és itt művelt ilyen gusztustalanságokat. Ez a beat olyat arcon szúr, hogy az ember utána szomjúhozik erre és csak erre, ez az életérzés pedig kegyetlen. Hát én, ahogy így vizsgálgattam az elektró korai témáit, úgy ismertem fel: ITT KEZDŐDÖTT EL IGAZÁN...
Az emlegetett fílinghez meg ugye itt is nem keveset dob a szöveg, melyben a refrénen kívül csak elkezd dumálni a csávó, vokóder nélkül, suttogó hangon: "Well ... I'm driving in a black on black in black Porsche 924. Tempting fate for a little bit more. My head is filled with techno beat, Metro Times, Face magazine..."
KEGYETLEN. Nem olvastam Face magazine-t, ez a baj... De jó lehetett, basszus!
Juan Atkins, being the only face of the Detroit scene at around the early 80's - OK, maybe it's a little too much, but really - left his first band Cybotron and started MODEL 500 for letting himself make such disgusting things like this... This beat slaps yr face very hard, that you're just thriving and thriving for it again and again. And this feeling is incredible. Looking the earlier 80's for what happened in electro, I'd say it like: THIS IS WHERE IT ALL STARTED...
"Well ... I'm driving in a black on black in black Porsche 924. Tempting fate for a little bit more. My head is filled with techno beat, Metro Times, Face magazine..."
Well, I didn't read Face magazine, that's the problem... It could have been great, dammit'!
És a lényeget nem említettem, bár biztos észrevehető: tíz évvel később hogyan ugrik elő ugyanaz a sound, de legalábbis ugyanabból az indíttatásból, ezt a komoly megfigyelni. Mert az indíttatás ugyanaz; de hogyan inspirál egy új előadót az őserő, hogyan táplálkozik a gyökerekből és tudatosan hogyan szándékozik megújítani. / And the matter from all of it is the fact, how an old sound can be transplanted under new skin - cause the intention is the same; but look how the old can inspire the new, how the new feeds itself from the roots, and how it tries to reform the old.
2010. november 24., szerda
Drexciya bits #01
Néhány darab a legendás Drexciyától.
Bits from Detroit's finest, Drexciya.
Aqua Worm Hole - Drexciya 2 - Bubble Metropolis [UR-026] 1993
Gyönyörű soundscape-ek csavarodnak végig ezen a puha acid témán, ami tekinthető elektrónak is, lágy technónak is - ahogyan az egyik YouTube postban olvasható, mindenféle behatások felfedezhetők ebben a szép kis darabban. Mindenesetre nagyon finom, utaztató kis zene. Ez az egyszerű, minimalista dobkezelés jellemző egyébként a Drexciyára, amit kellő monotóniával visznek végig szinte minden zenéjükben, hogy kellően meditatív legyen - jelen esetben (számomra) ringató. Mennyire egyszerű zene, kevés sávot használ, és mégis egészen izgalmas a végeredmény.
This soft acid stuff contains wonderful soundscapes, which scrolls over the whole theme, catching the ears. Also can be described as electro, soft techno, but as one YouTube user says, one can find the variety of styles inside. Anyhow, such a sweet, tripping tune it is. This simple, minimalist drum programming is essential for Drexciya, which leads to a required monotoneness in the end, making the whole thing meditative - for me especially it feels nestling. What a simple tune, using only a few channels, and still: the result is exciting.
Bubble Metropolis - Drexciya 2 - Bubble Metropolis [UR-026] 1993
Ez az egész elképzelt Drexciya társadalom, vagy hogyan is képzelték el a srácok, vízivilág egy szeletkéje, melyben éppen egy hajón, a Lardossen Cruiser 8 dash 203 X-en vagyunk, indulás előtt. Elég para, sci-fi fíling, és a drexciyai X 205-es személyzeti tag igazít el bennünket, próbál megnyugtatni azon az egészen nem megnyugtató hangján. Valószínűleg azért is érzek így, mert a nyár végén tett államokbeli látogatásom során a Greyhound busz pályaudvarán beszéltek ilyesmi hangon a feketék, ebben a furcsa stílusban, ami olyan idegennek hat európai ember számára - na legalábbis én így éltem meg. Nagyon szórakoztató az egész különben, szintén igen utaztató a fíling, pláne, hogy X 205 olyan élővé teszi az egészet, a kiegészített háttérzajokkal. "I repeat, perceive CAUTION."
This is a story from the Drexciyan built Drexciya society, or however they imagined it. We are in front of a journey on an "aquabath" Lardossen Cruiser 8 dash 203 X, exactly before leaving onto the sea, guided by Drexciyan cruiser controller X 205. Very bad, fearful feeling. The woman does not exactly have a calming voice, and she reminds me to some of the Greyhound bus colleagues in the U.S., they talked to me like that, their dialect felt very strange to me. It's very funny by the way, while it stays pretty serious, probably because of the guidance of X 205, that makes it very live with those background noises of the boat. "I repeat, perceive CAUTION."
Digital Tsunami - Digital Tsunami [Tresor 182] 2001
Majd egy évtizeddel később is ugyanazt a mélységességet hozza Drexciya - talán ez a legmélyebb téma. Hatalmas utazás, és itt az acid bár még mindig marad az elemek között, mégsem ez dominál, hanem az elektro-techno hangzás, az egész egy trenszi köntösben. Gyönyörű ez a dallam, és eternikus, aki egy kicsit is érzi ezt a Detroit-világot, annak ez kincs lehet, és hatalmas élmény. Az uniszónó téma valahogy soha nem akar végetérni, és el lehetne hallgatni akár mégegyszer ugyanennyi ideig. Drexciyáék vízivilágának ez az utolsó állomása, nem sokkal később megjelenő végső albumukon is felcsendül e himnusz, majd James Marcel Stinson életét veszti szívproblémái miatt. Életében nagyot alkotott.
It's almost one decade later, and Drexciya's depths are still as clearly represented as before - I'd say this is the deepest sound they produced. Magnetic, an ultimate journey, still acid in its elements, but it sounds electro-techno a lot more, lead by a trancey vision. Melodies are wonderful and it's eternal, for someone who feels the real Detroit sound it can be a real treasure and mean endless joy. Feels like this unisono does not want to stop ever, and it could be listened for at least once again this amount of time. This would be the final station of Drexciya's aqua world, where this hymn is also the opener for their last album released a year later - then James Marcel Stinson dies because of his heart complications. He wrote a history.
Bits from Detroit's finest, Drexciya.
Aqua Worm Hole - Drexciya 2 - Bubble Metropolis [UR-026] 1993
Gyönyörű soundscape-ek csavarodnak végig ezen a puha acid témán, ami tekinthető elektrónak is, lágy technónak is - ahogyan az egyik YouTube postban olvasható, mindenféle behatások felfedezhetők ebben a szép kis darabban. Mindenesetre nagyon finom, utaztató kis zene. Ez az egyszerű, minimalista dobkezelés jellemző egyébként a Drexciyára, amit kellő monotóniával visznek végig szinte minden zenéjükben, hogy kellően meditatív legyen - jelen esetben (számomra) ringató. Mennyire egyszerű zene, kevés sávot használ, és mégis egészen izgalmas a végeredmény.
This soft acid stuff contains wonderful soundscapes, which scrolls over the whole theme, catching the ears. Also can be described as electro, soft techno, but as one YouTube user says, one can find the variety of styles inside. Anyhow, such a sweet, tripping tune it is. This simple, minimalist drum programming is essential for Drexciya, which leads to a required monotoneness in the end, making the whole thing meditative - for me especially it feels nestling. What a simple tune, using only a few channels, and still: the result is exciting.
Bubble Metropolis - Drexciya 2 - Bubble Metropolis [UR-026] 1993
Ez az egész elképzelt Drexciya társadalom, vagy hogyan is képzelték el a srácok, vízivilág egy szeletkéje, melyben éppen egy hajón, a Lardossen Cruiser 8 dash 203 X-en vagyunk, indulás előtt. Elég para, sci-fi fíling, és a drexciyai X 205-es személyzeti tag igazít el bennünket, próbál megnyugtatni azon az egészen nem megnyugtató hangján. Valószínűleg azért is érzek így, mert a nyár végén tett államokbeli látogatásom során a Greyhound busz pályaudvarán beszéltek ilyesmi hangon a feketék, ebben a furcsa stílusban, ami olyan idegennek hat európai ember számára - na legalábbis én így éltem meg. Nagyon szórakoztató az egész különben, szintén igen utaztató a fíling, pláne, hogy X 205 olyan élővé teszi az egészet, a kiegészített háttérzajokkal. "I repeat, perceive CAUTION."
This is a story from the Drexciyan built Drexciya society, or however they imagined it. We are in front of a journey on an "aquabath" Lardossen Cruiser 8 dash 203 X, exactly before leaving onto the sea, guided by Drexciyan cruiser controller X 205. Very bad, fearful feeling. The woman does not exactly have a calming voice, and she reminds me to some of the Greyhound bus colleagues in the U.S., they talked to me like that, their dialect felt very strange to me. It's very funny by the way, while it stays pretty serious, probably because of the guidance of X 205, that makes it very live with those background noises of the boat. "I repeat, perceive CAUTION."
Digital Tsunami - Digital Tsunami [Tresor 182] 2001
Majd egy évtizeddel később is ugyanazt a mélységességet hozza Drexciya - talán ez a legmélyebb téma. Hatalmas utazás, és itt az acid bár még mindig marad az elemek között, mégsem ez dominál, hanem az elektro-techno hangzás, az egész egy trenszi köntösben. Gyönyörű ez a dallam, és eternikus, aki egy kicsit is érzi ezt a Detroit-világot, annak ez kincs lehet, és hatalmas élmény. Az uniszónó téma valahogy soha nem akar végetérni, és el lehetne hallgatni akár mégegyszer ugyanennyi ideig. Drexciyáék vízivilágának ez az utolsó állomása, nem sokkal később megjelenő végső albumukon is felcsendül e himnusz, majd James Marcel Stinson életét veszti szívproblémái miatt. Életében nagyot alkotott.
It's almost one decade later, and Drexciya's depths are still as clearly represented as before - I'd say this is the deepest sound they produced. Magnetic, an ultimate journey, still acid in its elements, but it sounds electro-techno a lot more, lead by a trancey vision. Melodies are wonderful and it's eternal, for someone who feels the real Detroit sound it can be a real treasure and mean endless joy. Feels like this unisono does not want to stop ever, and it could be listened for at least once again this amount of time. This would be the final station of Drexciya's aqua world, where this hymn is also the opener for their last album released a year later - then James Marcel Stinson dies because of his heart complications. He wrote a history.
2010. november 22., hétfő
...és egyet előre
Itt egy cirka tíz évvel későbbi példa, immár Plaid-éktől. Kicsit puhább, ambiendelikásabb, még fluktuálóbb - de fílingben ide(g)vág.
And so here is an example about ten years forward in time, from Plaid. More ambiendelica-like, even more likely fluctuating - but the feeling remains.
And so here is an example about ten years forward in time, from Plaid. More ambiendelica-like, even more likely fluctuating - but the feeling remains.
Előre és hátra
Íme egy szelet a sötét erőket képviselő Ultradyne munkásságából.
Here a slice from darkness-providers, Ultradyne.
A szándékos homály és titokzatosság övezi munkájukat. Csakúgy, mint a hasonló indíttatású Dopplereffektet, melyből Gerald Donald alkotta a detroiti techno/electro egyik legeredetibb formációját, a Drexciyát, melyet csak úgy emlegetnek: a Drexciya örökség. A filmzenei hatások és a félelemmel teli jövőt sugalló hangulatok szintén hozzájuk köthetők, csakúgy, mint a fénycsóvaként tekeredő, vakító-süketítő, savas szintetizátorhangok, melyeket igen bátran használnak.
A klasszikus detroiti hangzáson azonban itt már túl vagyunk, és ez már egy következő szakasz, ahol a kísérletezésen van a hangsúly. A tengerentúlról visszaérkezünk tehát, és azt vesszük észre, hogy ilyen világok nyílnak Autechre-ék korábbi munkáikban, vagy a Gescom híres Key Nell-jében (ez a kiadvány egyébként is a Warp gondozásában jelent meg). Nem firtatom, hogy melyik hatás volt előbb, de ez az egyedi hangzás biztos, hogy az ihletés egészséges áramába épült a később IDM-ként elhíresült stílus kialakulásakor.
Na majd jönnek itt még Ultradyne darabok...
Their work is purposefully barriered by mist and mistery. Just as the similarly intented Dopplereffekt, from where Gerald Donald was also one half of the very important Drexciya duo, one very important part of the Detroit techno/elecro scene, simply remained as the Drexciya legacy. Both of their music recall the fear of the future and reminds to sci-fi scores, and Ultradyne operates with those individual synth sounds like effluent beam flares, contains such an acidity.
But Detroit's first wave had already happened, so being this a next chapter the aim of this music is more likely experimenting. Getting back from overseas it's easy to recognize the similarity to Autechre's early work, such as Gescom's amazing Key Nell (got to be mentioned this record is labeled to Warp). I don't want to query who influenced who first, but this original sound was surely to find its place in developing the term lately known as 'IDM'.
I won't be rest for selecting more Ultradyne for you...
Here a slice from darkness-providers, Ultradyne.
A szándékos homály és titokzatosság övezi munkájukat. Csakúgy, mint a hasonló indíttatású Dopplereffektet, melyből Gerald Donald alkotta a detroiti techno/electro egyik legeredetibb formációját, a Drexciyát, melyet csak úgy emlegetnek: a Drexciya örökség. A filmzenei hatások és a félelemmel teli jövőt sugalló hangulatok szintén hozzájuk köthetők, csakúgy, mint a fénycsóvaként tekeredő, vakító-süketítő, savas szintetizátorhangok, melyeket igen bátran használnak.
A klasszikus detroiti hangzáson azonban itt már túl vagyunk, és ez már egy következő szakasz, ahol a kísérletezésen van a hangsúly. A tengerentúlról visszaérkezünk tehát, és azt vesszük észre, hogy ilyen világok nyílnak Autechre-ék korábbi munkáikban, vagy a Gescom híres Key Nell-jében (ez a kiadvány egyébként is a Warp gondozásában jelent meg). Nem firtatom, hogy melyik hatás volt előbb, de ez az egyedi hangzás biztos, hogy az ihletés egészséges áramába épült a később IDM-ként elhíresült stílus kialakulásakor.
Na majd jönnek itt még Ultradyne darabok...
Their work is purposefully barriered by mist and mistery. Just as the similarly intented Dopplereffekt, from where Gerald Donald was also one half of the very important Drexciya duo, one very important part of the Detroit techno/elecro scene, simply remained as the Drexciya legacy. Both of their music recall the fear of the future and reminds to sci-fi scores, and Ultradyne operates with those individual synth sounds like effluent beam flares, contains such an acidity.
But Detroit's first wave had already happened, so being this a next chapter the aim of this music is more likely experimenting. Getting back from overseas it's easy to recognize the similarity to Autechre's early work, such as Gescom's amazing Key Nell (got to be mentioned this record is labeled to Warp). I don't want to query who influenced who first, but this original sound was surely to find its place in developing the term lately known as 'IDM'.
I won't be rest for selecting more Ultradyne for you...
2010. november 21., vasárnap
Telewised Spleen Choke
Carl Craig Televised Green Smoke c nótájának videója '97-ből. Ez a mester ember korának eleve izgalmas technoszcénájában is olyanokat alkotott, ami merőben eltér a szokványostól. Hát így lesz valakiből pionír...
De ezt az életérzést egy pillanatra éljük azért át.
Carl Craig's Televised Green Smoke video from 1997. This mastermind had quite a different approach on music making in his already exciting era. Not to mention that he was a pioneer of early Detroit Techno...
Let's just stop for a second, and let this feeling take control.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)