Drexciya bits #01

Néhány darab a legendás Drexciyától.


Bits from Detroit's finest, Drexciya.

Aqua Worm Hole - Drexciya 2 - Bubble Metropolis [UR-026] 1993


Gyönyörű soundscape-ek csavarodnak végig ezen a puha acid témán, ami tekinthető elektrónak is, lágy technónak is - ahogyan az egyik YouTube postban olvasható, mindenféle behatások felfedezhetők ebben a szép kis darabban. Mindenesetre nagyon finom, utaztató kis zene. Ez az egyszerű, minimalista dobkezelés jellemző egyébként a Drexciyára, amit kellő monotóniával visznek végig szinte minden zenéjükben, hogy kellően meditatív legyen - jelen esetben (számomra) ringató. Mennyire egyszerű zene, kevés sávot használ, és mégis egészen izgalmas a végeredmény.


This soft acid stuff contains wonderful soundscapes, which scrolls over the whole theme, catching the ears. Also can be described as electro, soft techno, but as one YouTube user says, one can find the variety of styles inside. Anyhow, such a sweet, tripping tune it is. This simple, minimalist drum programming is essential for Drexciya, which leads to a required monotoneness in the end, making the whole thing meditative - for me especially it feels nestling. What a simple tune, using only a few channels, and still: the result is exciting.



Bubble Metropolis - Drexciya 2 - Bubble Metropolis [UR-026] 1993


Ez az egész elképzelt Drexciya társadalom, vagy hogyan is képzelték el a srácok, vízivilág egy szeletkéje, melyben éppen egy hajón, a Lardossen Cruiser 8 dash 203 X-en vagyunk, indulás előtt. Elég para, sci-fi fíling, és a drexciyai X 205-es személyzeti tag igazít el bennünket, próbál megnyugtatni azon az egészen nem megnyugtató hangján. Valószínűleg azért is érzek így, mert a nyár végén tett államokbeli látogatásom során a Greyhound busz pályaudvarán beszéltek ilyesmi hangon a feketék, ebben a furcsa stílusban, ami olyan idegennek hat európai ember számára - na legalábbis én így éltem meg. Nagyon szórakoztató az egész különben, szintén igen utaztató a fíling, pláne, hogy X 205 olyan élővé teszi az egészet, a kiegészített háttérzajokkal. "I repeat, perceive CAUTION."


This is a story from the Drexciyan built Drexciya society, or however they imagined it. We are in front of a journey on an "aquabath" Lardossen Cruiser 8 dash 203 X, exactly before leaving onto the sea, guided by Drexciyan cruiser controller X 205. Very bad, fearful feeling. The woman does not exactly have a calming voice, and she reminds me to some of the Greyhound bus colleagues in the U.S., they talked to me like that, their dialect felt very strange to me. It's very funny by the way, while it stays pretty serious, probably because of the guidance of X 205, that makes it very live with those background noises of the boat. "I repeat, perceive CAUTION."



Digital Tsunami - Digital Tsunami [Tresor 182] 2001


Majd egy évtizeddel később is ugyanazt a mélységességet hozza Drexciya - talán ez a legmélyebb téma. Hatalmas utazás, és itt az acid bár még mindig marad az elemek között, mégsem ez dominál, hanem az elektro-techno hangzás, az egész egy trenszi köntösben. Gyönyörű ez a dallam, és eternikus, aki egy kicsit is érzi ezt a Detroit-világot, annak ez kincs lehet, és hatalmas élmény. Az uniszónó téma valahogy soha nem akar végetérni, és el lehetne hallgatni akár mégegyszer ugyanennyi ideig. Drexciyáék vízivilágának ez az utolsó állomása, nem sokkal később megjelenő végső albumukon is felcsendül e himnusz, majd James Marcel Stinson életét veszti szívproblémái miatt. Életében nagyot alkotott.


It's almost one decade later, and Drexciya's depths are still as clearly represented as before - I'd say this is the deepest sound they produced. Magnetic, an ultimate journey, still acid in its elements, but it sounds electro-techno a lot more, lead by a trancey vision. Melodies are wonderful and it's eternal, for someone who feels the real Detroit sound it can be a real treasure and mean endless joy. Feels like this unisono does not want to stop ever, and it could be listened for at least once again this amount of time. This would be the final station of Drexciya's aqua world, where this hymn is also the opener for their last album released a year later - then James Marcel Stinson dies because of his heart complications. He wrote a history.